Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a nő

Petőfi és a nő 133 már előbb is jelentek meg szórványosan a szépirodalmi lapokban. Ezek némileg a költő ellen szólnak. Azonban ezek keveset nyomnak föntebbi nyilatkozata mellett. Júlia Napló-jának kiadásában pedig némi önigazolást s főkép ezt kell látnunk. A költőnek a pletykákkal szemben be kellett bizonyitnia, hogy házassága az ő részéről tisztán szerelmi házasság volt, csupán az, semmi más; és hogy Júlia szerelmi elhatározása éppen akkora volt, mint az övé. Tehát ő nem vagyonhajhászó kalandor, minek a pletykák szerették föltüntetni vagy legalább sejtetni. De erős bizonyíték az is, hogy noha az Életképek előre hirdette, hogy Júlia is fog belé dolgozni, tényleg — saját neve alatt legalább — nem irt s a költő sem bátorította. E közleményeken kívül még csupán egy felhívását ismerjük 1849-ből Magyarország hölgyeihez, mely eredmény nélkül hangzott el. Júlia mint irónő, csak az 50-es években lépett föl férje halála után. Sőt, vagy éppen ezért a nőnek, mint szereplő honleánynak sem volt bámulója. Igenis, kívánta, hogy a nő egész szivével magyar legyen, hogy a hazát szeresse forrón, odaadással; de a nő iránt az a némileg középkori lelkesedés, melyet a magyar romantikusoknál is megtalálunk, kik a nőt még fegyverrel kezében is szerették rajzolni véres csaták közt, Petőfiben hiányzott. Említi ugyan a Szerelem gyöngyei- ben is pár helyt Bertáról, hogy lelkes honleány, megénekelte a Batthyáni és Károlyi gróf-