Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)
Petőfi és a nő
134 Petőfi-Könyvtár nőket is 1844-ben egy, utóbb gyűjteményéből kihagyott költeményében és nejéről is mondja, hogy a haza hű, odaadó leánya; de mindez csak szórványos és inkább a nő érzelmi világára, mint cselekvő működésére vonatkozik, mi két különböző dolog. Felhő és csillag cz költeményében is ellentétbe állítván a férfit és nőt, azt mondja, hogy midőn Isten a férfit teremté, homlokára sötét ború szállt s tehát a férfi a felhőt és égi háborút jelképezi ; midőn a hölgyet teremté, örömében sírva fakadott s ez örömkönnyek cseppjei a csillagok. Szécsi Máriáról szintén természetesnek tartja, mint Arany is, hogy eldobja nem nőnek való szerepét, mely úgy is csak szerep. Ha hitet kell szegni, akkor — mondja Mária Wesselényinek — ő szegi meg s azt hiszi, hogy a jövő megbocsát a nőnek, hogy szerepe végét elfeledte. Mert csak szerep s rcm más, az asszonyvitézség, Elliagyom a csata teret, a színpadot; A kardot, a pánczélt nem nekünk késziték, Szégyenlem, hogy vele kezem kontárkodott. Fölveszlek, szerelein eldobott rózsája, Asszonyok fegyvere, királyi pálczája. Nem mintha egyenes czélzás volna ez is 1847 nyarán jegyese számára, ki leendő férje oldalán az emancipált nő szerepére vágyakozott s ki ennek haláláig lelkes hive volt? Hiszen ugyanez időben irja válaszul Júlia egy levelére:
