Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a nő

132 Petőfi-Könyvtár „Szatmárban egy olyan lyánkát ismertem meg, amilyen Párizsnak is sok volna, a George Sandok hazájának, nem pedig Szatmárnak, az ólmos fütykösök termőföldjének." Azonban éppen a George Sandra vonatkozó hasonlatra nézve figyeljük meg, hogy mit mond róla, mint regényíróról. „Olvastam regényeket George Sand, Boz- és Dumastól. George Sand az új világ csodája, és én bámulom, talán imádom is, de nem szeretem. 0, mint a mészáros a marha böndőjét, fölhasítja a társadalmat, hogy megmutassa belsejének egész rondaságát, és azt kiáltja: így nem maradhat! ... oh, ez merész, dicső, nagy munka, de férfinak való, nem asszonynak. Regényeinek olvasásakor mindig megzavar a gondolat, ha eszembe jut, hogy ezeket asszony írta, szinte kedvetlenül teszem le. Ha már munkás az asszony, jó, hadd főzzön a konyhában, hadd gyomláljon a kertben, itt szép, ha bepiszkolja is kezét; de az istállót bízza a férfiakra." (Úti levelek. XVIÍI.) Vájjon nincs-e ebben némi önkéntelen vagy czélzatos tanítás felesége számára, ki mindenről álmadozott leánykorában s akkor, midőn a költőhöz ment, csak a csöndes házinő egyszerű foglalkozásairól nem ? Később, tudjuk, hogy a költő maga küldi be felesége Naplótöredékét a győri Hazánk-nak s Jókai az ő beleegyezésével adta ki Júlia Napló-\ái az Életképek-ben, "magasztaló bevezetéssel üdvözölvén az új írónőt. Egyébiránt ily magasztalások Júliáról