Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a nő

Petőfi és a nő 131 IV. Másik jellemző vonása, hogy amily természetes és egészséges érzelemmel esdekelt a nő szerelméért: éppen oly józan és természetes volt felfogása a nő hivatásáról. A leány a természet szép, egészséges, jó, főleg érzésben gazdag gyermeke, ki arra született, hogy a férfiúnak szerető, hivatásában támogató, emelő élettársa legyen, aki tehát férjét teljesen megérti. így, noha szerelme tárgyát csak kiváló nőnek birta elképzelni s ki utóbb büszke gyönyörrel dalolta Júliáról, hogy ..hol a leány, ki lelkem röpülését követni birná te kivüled ? és hol a férfi, aki én kivülem szíved mélyére lemerülhet?" — a szó valódi értelmében éppen nem a nőemancipatió híve. Ezt nem lehet kiolvasni még azokból a helyekből sem, melyeket későbbi nejéről írt. Költeményeiben sohasem dicséri, mint írónőt. Mindig a szép, lelkes asszonyt, a szerető hitvest magasztalja benne, aki nem harczol férje oldalán; hanem a közéletben kifáradt harczost szerető keblén pihenteti el, nyájas szókkal bátorítja; és aki forradalomra készülő férjének a zászlót varrja s oldalára a kardot köti fel. Tudjuk, hogy a költő Júliáról, még mint leányról, azt irta Orlaynak (1846. deczember 26.) 9*