Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a szabadság eszméje

Petőfi és a szabadság eszméje 107 szabadság adja ránk áldását. Hasonló bíztatás szól Budavárán újra német zászló költeményében arra a hírre, hogy Windischgratz bevonult az elhagyott fővárosba és várba január elején. Szégyen és harag fogja el, de egyszersmind amint annyiszor, lelkesíti a nemzetet s reménynyel bíztatja hősisége jutalmául. Mint tényleges katona 1849. január közepétől Erdélyben, Bem mellett, az erdélyi hadsereg győzelmeiről és Bemről írt egy pár lelkes költeményt. Ezek: Négy nap dörgött az ágyú a Vízakna-Déva közti visszavonulásról, Csatában a medgyesi ütközetről. Majd a tavaszi győzelmek hallatára MarosVásárhelyt írta a Bizony mondom, hogy győz most a magyar költeményét, továbbá az Erdélyi hadsereg és Vajda-Hunyadon czíműeket újra Bem győzelmeiről s a haza győzelmének bizonyosságáról, A székelye k czíműt pedig akkor, midőn bátorságuk szemlélője volt ő maga Bemnek a Bánságba vonulásakor. Ezeket a költeményeket az eseményekben való forgás, önérzet és a vezére nagyságában való hit, sőt erős meggyőződés sugallta. Különben is a tavaszi, kedvező hadjárat föllelkesítette s újra fölébredt egész meggyőződése, hogy a győzelem s az emberiség csodálata és jutalma a mienk. Midőn tehát kénytelennek érezte magát, hogy áprilisban végleg megváljék a katonai szolgálattól, ennek a bizalmának egy pár költeményben újra hatalmas kifejezést adott. Így írta Jött a halál, A honvéd költeményeit Pesten. Az elsőben azt a nagy fordulatot fejezi ki, mely