Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a szabadság eszméje

108 Petőfi-Könyvtár ügyeinkben a deczember—januári veszteségek után beállt. Végitélet jött ránk, meghajoltunk ugyan, de el nem törtünk; most meg Európa bámulattal néz ránk. Előbb a magyar szégyenkezett, hogy magyar, most büszke rá, hogy e nemzet tagja, melynek megkoszorúzására nincs méltó virág. De ez még csak fele a munkának, a nemzet csak a munka befejezése után fogja megnyerni az emberiség koszorúját. Előre hát, ne álljon meg a félúton, most a magyar haza a világ vezére. A második oly módon van írva, mintha a honvéd maga mondaná el érzelmeit a csatákról, az időkről, az ellenségről, a saját büszkeségéről, a királyról, fogadalmáról és végre a legnagyobb boldogságról, mely a hazáért való halál. Május közepén azonban megjelennek az első orosz csapatok magyar földön s 18-án a kormány ellenök általános népfölkelést hirdet. Most a költő is Föl a szent háborúra! költeményét írja szintén lelkesítési czélból, csatadal alakjában. A költő látja, hogy az utolsó Ítélet csakugyan eljött, de azért nem fél, sem a hazát nem félti, velünk az isten. Legyen Magyarország egyetlen hadsereg, most szabadságunk, istenünk és hazánk forog a koczkán. Hiába adta el a király lelkét az ördögnek, a magyar győzni fog vagy inkább meghal. De élni fog, csak isten legyen velünk. Most még egy nagy történeti képben, az eperjesi vésztörvényszékről írt színdarabban, akarta összefoglalni az ausztriai kormányzatról, császárról táplált