Gyulai Pál: Petőfi könyvtár 5. Petőfi Sándor és lyrai költészetünk (1908)
Előszó
66 Petőfi-Könyvtár költészetben, mi aztán nem maradhat következmények nélkül másnemű viszonyokra nézve sem. Most itt az idő eszmékkel lépni ki s oly költővé válnia, kinek dalai agyüléstermekben, szavazatoknál s a követelővé vált kérvényekben találják meg refrainjöket. Ez időtájban barátjaihoz irt levelei mind e gondolatkörre utalnak. Mindinkább erőt vesz rajta a politikai lelkesülés és becsszomj. Kora izgatottsága a legnagyobb fokon kezd benne tükröződni s képzelme a közéletben megpendült eszmék legtávolabbi erőszakolt következményeivel foglalkodik. S minő tárgyakat akar választani feldolgozás végett, melyeket még sem dolgoz fel! A magyar történetben nem talál más hőst, mint Dózsa Györgyöt s eposzt akar róla irni. A római történetből Spartakust, a rabszolgák vezérét szemeli ki megdicsőítés végett. Átkozza a palotát s a kunyhót mint egy új hitvallás jelképét tünteti föl S minő önhitt megvetéssel tekint az akkori közélet országosan tisztelt férfiaira. „Ök a napi politika kurjongató hősei — mond egy helyt — ők nem azon nagy színészek, kik a világ színpadán az újjászületés óriási drámáját eljátsszák, hanem csak a dekoratorok és statisták, kik a függönyöket aggatják s a színpadra székeket és asztalokat hordanak." 5 0) Ez álmok világából rövid időszakra kikapta a szerelem s most minden héten új szerelmes verset olvasott tőle a közönség. 1846. őszén, miután kiadás alá rendezte összes költeményeit, vidékre rándult. 5 1)