Gyulai Pál: Petőfi könyvtár 5. Petőfi Sándor és lyrai költészetünk (1908)

Előszó

Petőfi Sándor és lyrai költészetünk 57 behatni az élet és természet titkaiba.

4

3) Többi műveihez mérve nem birnak nagy becsesei. Szentmártonon elvonult magányban írta, életunalommal küzdve, Byront és Shelleyt olvasgatva. Ugyanekkor idegen költőkből is fordított: Béranger, Shelley és Mooreból. Mind a három kedvencz költője volt. Általában a német, franczia és angol irodalomban nagy jártassággal bírt. Sokan még ma is azt tartják róla, hogy egyedül a természet fia volt minden tanulmány nélkül. Igaz, ő nem birt úgynevezett tudományos műveltséggel, de meg vala azon kiképzettsége, mely lyrai költőt nagygyá tehet. Sokat hányódván az életben, küzdvén a sorssal s önmagával, lelke gazdag volt benyomások és élményekben, nem szorult arra, hogy költészete számára érzéseket gyártson s másoktól szedje tárgyait. Már első ifjúságában ismerte a magyar és német irodalmat. Csokonait és Vörösmartyt, kiket legjobban szeretett, könyv nélkül tudta. A régibb magyar irodalmat is tanulmányozta, s gyönyörködött egy rég elfeledett költő, Gvadányi, műveiben, kinek nem annyira költészete, mint magyar érzése s népies nyelve ragadta meg, mi a deákiskola korszakában a költőnél annyira feltűnő.

4

4) Később legtöbbet francziául és angolúl olvasott. Természetesen Bérangert szerette mindenek felett. „Mindenki tisztelettel említse az ő nevét — mondá egykor — ő a világ legelső költője. 4

5) Vágyott azon hatásra, mit Béranger Francziaországban tőn. S mint emelkedett önérzete, midőn az 1847-diki erdélyi