Gyulai Pál: Petőfi könyvtár 5. Petőfi Sándor és lyrai költészetünk (1908)

Előszó

58 Petőfi-Könyvtár országgyűlés egyik ülésén, melyen ott utaztában maga is jelen volt, egy követ a Magyar nemes czimü költeményéből pár sort idézett, s a megyei szónokok és tudósítók néha költeményeivel szőtték át beszédeiket és tudósításaikat. A német költők közöl Heinét és Lenaut becsülte legtöbbre. Goethe iránt mind végig elfogult maradt s talán csak félig-meddig ismerte. „Feje gyémánt, szíve kő, nincs benne szeretet, hazafi sem volt", mondá róla.

4

0) Az angolok közt Shakespeare, Byron és Mooreon kívül Boz volt legkedvenczebb költője „Boz az emberiség jóltevője, — mond egy helyt — míg megnevettet bolondságainkon, örömöt és erényt tud felmutatni a kunyhókban és a nyomor tanyáin."

4

7) Mindezek, kivált Béranger és Heine, nyomot is hagytak költészetén. Azonban ő tanulmányait mindig fölemésztette, s mint minden nagy költő, bámulatosan dolgozott föl minden idegen elemet. Később költészete vesztett ugyan valamit gyermetegsége, friseségéből, de nyert mélységben. Bolond Istók, mely János vitéz után legjobb költeménye az elbeszélő nemben, ha a compositiót illetőleg hagy is némi kivánni valót, de azon emelkedett világnézet, mi rajta átvonul, mutatja, hogy a költő nem csak mélyen érez, kimeríthetlen képzelő tehetséggel bir, de mélyen is gondolkozik. A költőkön kivül a történetírókat olvasta legtöbbet. De őt a történetben inkább csak a regényes részletek ragadták meg és a képzelem által jutván