Gyulai Pál: Petőfi könyvtár 5. Petőfi Sándor és lyrai költészetünk (1908)

Előszó

56 Petőfi-Könyvtár iránynyal.

4

1) A világ legnagyobb plagiatorának kiáltották ki, rá fogván, hogy még Szelesteytől is lop. Petőfi a Honderűre egy nyers pasquillt írt, mely a Divatlap-ban jelent meg, de melyet Összes Költeményei közé nem vőn fel.

4

2) Császárra is írt egyet, de ez lapban sem jelent meg. Rajta csendesebben töltötte boszuját. Drága pénzen megvett egy példányt költeményeiből, kitette asztalára s valahányszor hánytvetett papirra volt szüksége, szakított belőle. Általában ingerlékeny és túl-érzékeny volt. A kedvezőtlen bírálatok nagyobb dübe hozták, mint Byront első fölléptekor az Edinburg Review. Mindig megboszulta magát: egy gyöngébb költeménye helyett kilencz jobbat írt, vagy gúnydalokat szórt a kritikusok ellen. Utánzói, kikkel most az egész magyar irodalom tele, ez utóbbi könnyebb boszút választják, s természetesen mindig reá hivatkoznak, midőn a kritika bántani meri őket. Mikép költői stíljéből hamis modort húznak le, úgy alkotnak gyöngéiből eszményt. 1846 tavaszán egy új füzetke költeménynyel lepte meg a közönséget Felhők czim alatt. Itt nem dalai ismert typusában jelenik meg. Ez epigrammszertí verseken, melyeknek nagy része csak ötlet vagy ellentétes hasonlat, sötét izgatott kedély vonul át s bizonyos bonczoló fejtegető szellem, mely éleselmü talányokban gyönyörködik, eredményeit jelmondatok és gnomákban szereti letenni s nem kard, de tőrnek élivel szándékszik