Gyulai Pál: Petőfi könyvtár 5. Petőfi Sándor és lyrai költészetünk (1908)

Előszó

Petőfi Sándor és lyrai költészetünk 25 val s barátja lőn. Ez erős baráti viszony, később, 1848-ban, Petőfi szenvedélyessége miatt, fölbomlott. Ő hü, áldozó barát volt, de barátjain uralkodni szeretett. Heves véralkata és rögeszméi sokszor sodorták összeütközésekre. Nem gyűlölte, kit megsértett, de sokkal büszkébb volt, mintsem megbánja, mi talán szivének is fájt. Pápán egy darabig meglehetős szorgalommal tanult, de legtöbb idejét az iskolai képző társulat vette igénybe. Ez tanuló ifjak egyesülete volt, kik a magyar irodalomban akarták kiképezni magokat, dolgozatokat olvastak föl s egymást bírálták. Divat volt ez akkortájt, kivált a protestáns tanodákban s nem egy később hires iró került ki soraikból. Petőfi egy költeményéért két arany jutalmat nyert, de művei nem tettek valami feltűnő hatást.

1

3) Sokáig küzdött a formával s azon költők, kiket mintául vett, nem voltak olyanok, hogy segéljék eredetisége fejlődését. Még nem volt eléggé bátor, még nem sejté erejét. Nem is annyira a költészet-, mint a színészeten csüngött szenvedélylyel. Orlay-Petrics és Jókai voltak itt legjobb barátai.

1

4) Mind a három barát művészi pályára készült. Jókai festész akart lenni, Orlay költő, Petőfi szinész. Az élet kicserélteté velők a pályákat: Orlay festő lőn, Jókai költő, csak Petőfi nem akart lemondani választott pályájáról. Oda hagyta az iskolát s tag a lett egy vidéki színtársulatnak — Szinész barátjához irt költői levelében humoros kedélylyel irja le, mint avatták Thália papjává.