Gyulai Pál: Petőfi könyvtár 5. Petőfi Sándor és lyrai költészetünk (1908)

Előszó

26 Petőfi-Könyvtár a csínyeknek és tréfáknak. Néha rossz czimborák közé is keveredett, anélkül hogy megromoljék. Éppen mint Shakespeare, kiről életirói hasonlót beszélnek. Mindketten korán tusára szállottak az élettel és önmagokkal s diadallal emelkedtek ki belőle. Fenékig kiüríték a szenvedélyek poharát s mély pillantást vethettek az emberi szívbe. Rakonczátlanságban tört ki bennök a genius első mozzanata, lábbal tapodták a hétköznapi erkölcsöket és kötelességeket, mert óriási tetterejök még nem találta meg körét és sejtelmök nagy és új pálya körül borongott. Shakespeare a világ első drámaköltője lőn; Petőfi a legnagyobb magyar lyrai költő. Ifjúsági élményeik nélkül talán egyik sem válik azzá, mert legnagyobb költői tanulmánynak mindig az élet marad, szenvedés, tévely és csalódások árán. Szerencsés, ki győzelmesen állva meg fölöttök, a költői lelkesedés számára zsákmányolhatja ki. Petőfi még ekkor nagyon ifjú volt, alig 14 éves.

5) Csak küszöbén állott élete viharos korszakának. Atyja, ki meghallá, hol barangol, Pestre jött s erővel vitte haza s mivel útközben többször vissza akart szökni, szigorúan bánt vele. Anyja, szeretete egész szenvedélyességével ölelte körül. Innen költeményeiben iránta a leggyöngédebb fiúi szeretet, mit valaha költő énekelt. Semmi negédlés (affectatio), költői szeszély, mibe Petőfi néha belé esik. Igaz mély gyermeteg érzés. Minden gondolatnak egyegy jelenet felel meg, mi az életben megtörtént.