Gyulai Pál: Petőfi könyvtár 5. Petőfi Sándor és lyrai költészetünk (1908)

Előszó

16 Petőfi-Könyvtár hogy sehol ki nem tűnik belőle, hogy a már megjelent költeményeken kivül egyébre támaszkodnék s ezek közül is csak a 47-iki Összes költemények-re van tekintettel. Másik az, hogy nem szól lyrai müvein kivül semmi egyébről s ezek alapján őt általában és korához mérve kivánja felfogni s helyéi az irodalomban megszabni. Tagadhatatlanul nagyon szép, elismerő részek vannak benne. Erdélyi szokása szerint bizonyos bölcseleti vörös fonal van benne, de a részek néha elkalandozok, sőt ellentmondók, nem mind fűződnek egységesen a főirányhoz. Azt mondja, hogy Petőfi „nem volt rejtély máskép, mint tehetségében", hogy „lángeszű költő" volt és „az ifjúságnak, a lelkesedésnek teljesb, valódibb képviselőjét nem ismeri". Védi továbbá az egykorú ellenségei ellen, elismeri, hogy a költészet új elemét nálunk Petőfi teremtette meg, „s övé a magunkat magunktól elválasztó falak ledöntésének a dicsősége; -- az ő befolyása rendítő volt." Elismeri, hogy joga volt kritikusaira bosszankodni, hogy tehetségével „sok készültséget is párosított'. Elődeitől és kortársaitól szerinte a mi megkülönbözteti, az, „hogy ő egész egyetemességgel, úgyszólván egész mellel fogta fel a nemzetet költészetében: amit előtte, csak kivételkép, részletben űzött a költői csendes