Gyulai Pál: Petőfi könyvtár 5. Petőfi Sándor és lyrai költészetünk (1908)

Előszó

Petőfi Sándor és lyrai költészetünk 17 munkálkodás, ő elölről kezdte és lelke teljes szabadságával gyakorolta. Jó szelleme ugyanis mintegy megsugallá, hogy mikép egy a nemzet nyelvben, hasonlóan egynek kell a lenni költészetben is. Ez a szerencsés ötlet, vagy szerencsés gondolatfogamzás az ő legfőbb erénye, költészetének sugáros középpontja, melyben éppen azért visszatükrözve találá magát a nemzeti tudalom. Az ő költészete felelet azon kérdésekre, melyeket tudva, nem tudva, koronkint intéz költőihez a nemzet." Mindezek és ezekhez hasonlók mindenesetre szép dolgok és igazak. De Erdélyi nem áll meg itt. Mintha állandóan a sokatmondástól félne, mindegyre korlátoz, levon, kicsinyít, magyarázva megcsonkít valamit. Fellelkesít, hogy csalódásba ejtsen, akár mint egy kritikai Heine. Végre, midőn közben újra elismert valamit, ezzel fejezi be: „De azért ne hasonlítsátok nekem Petőfit Goethe vagy Bérangerhez. E kettő igen nagy művész" stb. Természetesen éppen ellenkezőleg vagyis inkább némikép ellenkezőleg, némikép hasonlólag cselekszünk. Ugyanis mint lyrikust hasonlítjuk Goethehez, hiszen ő a Goetheféle lyrai tan legtökéletesebb megtestesülése. Másrészről nem hasonlítjuk Bérangerhez, mert ennek igenis fölötte áll. Petőfi-Könyvtár V. 2