Gyulai Pál: Petőfi könyvtár 5. Petőfi Sándor és lyrai költészetünk (1908)

Előszó

Petőfi Sándor és lyrai költészetünk 15 lángeszével megvalósította azt, amit ő sürgetett, vagy csak álmodhatott is, nem méltányolta úgy, mint éppen neki mindenekelőtt kellett volna s bizonyos fanyar tartózkodással szólt róla. Holott Petőfi, aki felismerte Erdélyi működésének jelentőségét, róla igen melegen és szeretettel emlékszik meg. Ekképen most, a Gyulai nevezetes értekezése után, Erdélyi is irt Petőfiről. Értekezésére világosan hatással volt Gyulainak a Magyar Szépirodalmi Szemle-ről adott nézete s akkori téves álláspontjáról vázolt rajza. Mutatja ezt az, hogy czikke a Divatcsarnok-ban 1854. julius 5. és 10-én (38—39. szám) jelent meg s tehát az időt és alkalmat tekintve, Gyulaiéra mintegy feleletnek tekinthető. (Újra Pályák és Pálmák 328. 1.) Másfelől az sem lehetetlen, hogy befolyt rá Szemere Miklós is, aki ez idő tájban közölte Erdélyivel a saját jegyzeteit, melyeket Pulszky már említett bírálatára irt s melyeket oly fontosoknak tartott, hogy 1857. november 25-én Arany Jánosnak is megküldte. Szemere e megjegyzései mindenesetre nagyon szigorúak lehettek, mert Petőfire 1845 óta egy tréfa miatt haragudott. Ma még ismeretlenek, de Erdélyi iratai közt talán föltalálhatók. Az Arany levelezésében hiányzanak. Erdélyi értekezésének jellemző tulajdona,