Gyulai Pál: Petőfi könyvtár 5. Petőfi Sándor és lyrai költészetünk (1908)
Jegyzetek
114 Petőfi-Könyvtár lág és én 315. 1. Rosz verseimről 326. 1. A nap házasélete 239. 1.), melyek a szép betűt s hófehér papirost meg nem érdemlik, mert ezeken még nem is nevethetünk jó izüen, mint Blumauer piszkos pajkosságain, s aljasságuk nincsen elmésség által nemesítve, mint Heinénak néhány aljasabb költeményeiben, hol a genius szárnyalását még akkor is érezzük, mikor az sárral dobálja azon tárgyakat és személyeket, melyekről kegyelettel szoktunk szólani. Vagy talán nem érezné Petőfi, hogy abban semmi elmésség nem rejlik, ha criticusait ökrök-höz hasonlítja, s szánakozva megemlékezik arról, hogy ők is emberek; ha sok professorát szamárnak nevezi s elbeszéli, hogy őket kutyaliter infestálta, vagy ha a világ szolgafogát ki akarja rúgni s a napot a kocsmában képzeli magának, a hol iszik, mint a kefekötő. Mi ilyesekben csak izlés nélküli durvaságokat látunk, milyenhez épen nem szükséges Petőfi gazdag képzelődése, megirja ezeket bármely iskolás gyerek is. Mit mondjunk továbbá azon sületlenségekről, melyekkel a vastag kötet vége felé találkozunk ? (A nap 325. 1. Magyarország 340. 1. Hogy van, hogy azt a sok gazembert 423. 1. Elvándorol a madár 442 1. Annyit sem ér az élet 443. 1. Mögöttem a múlt 444. 1. Ha állok a róna közepén 448. 1. Ha jőne oly nagy fergeteg 449. 1. Az ember ugyan hová lesz 452. 1. Elmém ezen sokat gondolkodik 453. 1. Földét a földműves — és Nem csak mi vénülünk 456. I. Nem sülyed az emberiség 457. 1. Mért hogy láthatatlanok 462. 1. Hideg ellen a tél 464. 1. E gazdag úr 466. 1. Midőn a földön 467. 1. Fövényszem, harmatcsepp 469. 1. és Halhatlan a lélek 532. 1.) Ezekben oly triviális vagy oly ízetlen gondolatokat találunk, hogy alig tudjuk hová sorozzuk e verseket; az ilyenekkel kár a roszakarók kezébe fegyvert adni, kik az ilyen verseket bizonyosan a költő tagadhatatlan hiúságából (lásd Jövendölés, Szemere Pálhoz, Arczképem, Halhatlan a lélek) fogják magyarázni, melylyel legcsekélyebb irkafirkáját is kiadásra érdemesnek tekinti,