Gyulai Pál: Petőfi könyvtár 5. Petőfi Sándor és lyrai költészetünk (1908)

Jegyzetek

Petőfi Sándor és lyrai költészetünk 111 senki ne keressen bennök, néhol kirí egy hibás kép, egy pórias kifejezés (például 189. I. tánczolok, mint veszett fene); eredetiségöket azonban s költői beesőket el nem lehet vitázni. Legjobb közülök nézetünk szerint, az Alku (372. 1.). A népdal Petőfi valódi eleme, s ehhez sorozhatjuk bátran a két terjedelmesebb mesét is A szerelem átka és János vitéz. Az első nincsen következetesen kivivé, a költő nem használta fel elegendöképen a gazdag anyagot, melyet a mese eleibe adott, mert midőn Ildikó, Barangó vitéztől, szivárványdarabot kére menyasszonyi ruhának, hajnalrózsát nászkoszorúnak s a gönczölszekeret kocsinak, melyen esketöre menjen, akkor kezét látszólag lehetetlenségek eléréséhez kötötte s ugyanazért bátran mehetett férjhez máshoz. Evvel a csomó igen szépen van megkötve s magunk is kíváncsiak voltunk megtudni, hogy felel meg Barangó ezen kívánságnak, melynek betöltése még nehezebb mint amaz ismeretesé, melylyel Nagy Károly bordeauxi Huont Bagdadba küldé. De a költőnek belé törik a kése a nagy feladatba, s azért csak röviden neki ereszti a vitézt s elhozatja vele két verssorban a szivárványdarabot és a hajnalrózsát, mintha azt egyéb selyem kelmékkel együtt az Iparmütárban vagy egyéb virágok közt Muszelynél meg lehetne kapni s az egész kalandról csak azt halljuk, hogy: Sok bajába került mind ezt véghez vinni, De vitézségének nem állt gátul semmi. S igy mindjárt kezdetben megszűnik azon érdek, melyet az ügyes bevezetés ébresztett s a csomó megoldása szerencsésnek nem mondathatik. Sokkal sikerültebb s a népköltészetnek egyik kitűnő gyöngye János vitéz. A költemény az I-sö szakasztól az V-dikig, hol Kukoricza Jancsi azért, hogy szerelmeskedése alatt nyáját elvesztette s gazdájától elhajtatik, bújában földönfutóvá válik s a XIV. szakaszban, hol a franczia királynak elbeszéli élte históriáját, gyönyörű