Gyulai Pál: Petőfi könyvtár 5. Petőfi Sándor és lyrai költészetünk (1908)
Jegyzetek
110 Petőfi-Könyvtár leteket, habár kifejletlen világszemlélet mellett, találunk ezen költeményekben, melyekben egy vándoréletnek tarka benyomásai érdekes egyéniségre mintegy tükörben mutatkoznak, oly tisztán, hogy ezen egyéniség hibái sem palástoltatnak el; s itt nem értjük ám azon könnyelműséget, melyet szerző oly őszintén bevall (Szobámban, 220. 1.), hanem azon beteges hiúságot és türelmetlenséget, mely mindig haragra lobban fel, ha valaki az uj Amphion félistenségét tüstént elismerni vonakodik. Ezen hibát azonban sok jeles statusférfi osztja Petőfivel, sőt valljuk meg, ez mindnyájunknak nagyobb-kisebb mértékben nemzeti hibája. Mennyire szoktunk mi felzudulni, ha bármily külföldi lap zuglevelezője hazánkat lehordja, s ha akad azután, ki ezen megtámadások ellen kikél, az mindjárt nagy ember előttünk s népszerűsége állandó, mert nemzeti hiuságunkon alapul. Más országokban, hol az irodalmi s politicai élet nem oly kifejletlen és ifjonti mint minálunk, ilyesmi szintúgy a lehetetlenségek közé tartozik, mint oly beteges érzékenységű irói viszketeg, mely egy hirlapi czikk ellen könyveket irni képes. Azonban térjünk vissza Petőfi költeményeihez. Verseinek egy negyede valóságos népdal, tárgyra s alakra nézve hasonló a jobbakhoz azok közül, melyeket Erdélyi kezeiből annyi örömmel vett a magyar közönség; az utánozhatatlan naivság, az alföldi zamat, a népies jellem, mely bennök leng, maradó becsüvé teszi Petőfi népdalait. Ezek már most is élnek a nép szájában, a mi a költő népszerűségét jobban alapítja meg, mint a fővárosi critica bármily hízelgő bókja. Formájuk ugyan pongyola, a rím sok helyütt csak assonancz által van pótolva*), mértéket *) Az assonancz, mely a spanyol költészetben oly nagy szerepet visz, nálunk nem ismeretlen ugyan, de mindig csak egyes rím pótlásaként szokott használtatni, még Vörösmartynál is, pedig ilyenkor csak hamis rímnek látszik, és gyakran fülsértő, a hangzatos magyar nyelv pedig épen nem ellenkezik az assonanczok törvényeivel, melyeket a spanyol költeményekből ismerünk, s azért hiszszük, hogy románcz vagy kisebb epicus költemény .következetesen használt assonanczokkal, a sikert igérő kísérletekhez tartoznék.