Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 4. Felhők (1908)

A „Felhők" eredeti kiadásának lenyomata

88 Petöfi-Könvvtár II. Nem sírok én és nem panaszkodom ; Nem mondom én el másnak: mi bajom? De nézzetek szinetlen arczaimra, Ott föl van irva; És nézzetek szemembe, melly kiégett, S belőle kiolvashatjátok, Hogy rajtam átok fekszik, átok, Hogy fáj nekem, hogy nagyon fáj az élet! III. Szeretném itt hagyni e fényes világot, A mellyen olly sok sötét foltot látok. Szeretnék rengetegbe menni, A hol nem lenne senki, senki! Ott hallgatnám a lombok suttogását, Ott hallgatnám a patak zúgását És a madárnak énekét, S nézném a felhők vándorseregét, Nézném a nap jöttét s lementét Míg végre magam is lemennék.