Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 4. Felhők (1908)

A „Felhők" eredeti kiadásának lenyomata

Felhők 89 IV. Annyit sem ér az élet, Mint egy eltört fazék, mit a konyhából Kidobtak, s meliynek oldaláról Vén koldus nyalja a rá-száradt ételt! V. Mögöttem a múlt szép kék erdősége, Előttem a jövő szép zöld vetése; Az mindig messze, és még sem hagy el, Ezt el nem érem, bár mindig közel. Ekkép vándorlok az országúton, Melly puszta, vadon, Vándorlok csíiggedetten Az örökkétartó jelenben.