Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 4. Felhők (1908)

Felhők

60 Petőfi-Könyvtár Vagy a lélek a testnek csak barátja ? S úgy tesz, mint rendesen a barát: Elhordja magát, Midőn emezt pusztulni látja. Fájdalmas mosoly az, ami itt a költő ajkán játszik. A szatíra akaratlanul is metsző, mert a barátság elmúlását ebben a képben fejezi ki utoljára. De a gondolat, melyben a barátságot a test és lélek viszonyához hasonlítja, mutatja Petőfi képzeletének kifogyhatlan erejét. Épp ily nagyszerűen állítja elénk a szerelem múlandóságát. Oh szerelem, te óriási láng! Ki a világod gyújtod ránk, Aztán ellobbansz ... tán egy perez alatt, 5 örök sötétség és hideg hamvad marad. Hatalmas meghatározás. Festői kép. Mély pszikologia rejlik mögötte, egy bölcsészeti értekezés sem világosithat fel jobban. Szinte fájdalmas ez a tiszta látás, melyhez a költő kölcsönözte szemeit. Még csak egy pillantást vet erre a tájra s ajkán gúnymosoly vonul el. Vannak hát ördögök és angyalok? Az ironikus mosolyról látjuk a feleletet csak emberek vannak. És az ember fogalma elég vigasztalan. Nem volt ebben a színben semmi végletes. A hős szivébe hideg nyugalom költözött; ajkán néha mosoly vonult el: a kiábrándultság fájdalmas mosolya. Mintha azt mondaná: jövel mulandóság,