Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 4. Felhők (1908)

Felhők

Felhők 61 végezd kötelességedet! Nincs már semmi, amiért könnyet tudnék ejteni! Aztán kezébe ragadja a lantot s mielőtt a függöny legördülne a szín után, elzengi a mulandóság fönséges, szép dicshimnuszát : Mulandóság a királyok királya. Ez a világ az ő nagy palotája. Sétál föl és le benne, S nincs hely, hová ne menne, S hová lelép, a mire hág, Minden pusztul . . . körüle fekszenek Szétszórva : eltört koronák, Hervadt virágok, megrepedt szivek.