Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 4. Felhők (1908)

Felhők

58 Petőfi-Könyvtár apadnak ki. Be kell bizonyitni, hogy az emberiség megérett a pusztulásra. A fönség és iszony fog kezet nemsokára, hogy összerázkódjunk. Fönséges éj! Az égen tündökölve ballag A nagy hold s a kis esti csillag. Fönséges éj! A harmat csillog a gyep bársonyán, Bokor sátrában zeng a csalogány. Fönséges éj! Az ifjú mostan megy szeretője után . . S most megy gyilkolni a zsivány. Fönséges éj! Byronnak voltak csak ilyen víziói; nagy volt ő az ellentétekben. Petőfi fölülmúlja. Azt lehet mondani, hogy a természet ütőerén tartotta kezét, hogy megtalálja a borzasztó csattanó legköltőibb ellentétét. Az égen tündökölve ballagó nagy hold és kis esti csillag, a gyep bársonyán csillogó harmat, a bokor sátrában zengő csalogány legalkalmasabb tanuk a sötét bűnhöz. A megváltás gondolata is felbukkan egy pillanatra. A hagyomány és vallásos hit megjelenik egy perezre. A vízözön mosta el először az emberiség bűneit Krisztus váltotta meg újra a szeretet eszméjével. Vájjon melyik volt jobb? Vájjon lehetséges-e a megváltás?