Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 4. Felhők (1908)

Felhők

52 Petőfi-Könyvtár Földét a földmives felszántja, Aztán beboronálja Képünket az idő felszántja De be nem boronálja. Miért van az élet szakainak változása. Miért az ifjúság, a férfikor s az aggság. Miért nyílnak és hervadnak a virágok ? Miért van tavasz és nyár, ősz és tél ? Talán a világ is így őszül az örökkévalóság hosszú éveinek folyásában ? Talán az égi testek is elaggulnak és helyet adnak az égi testek új nemzedékének. Talán kimerül a nap is, amint kiégnek a szivek, melyek egykor forró szerelmökkel melegítették embertársaikat. íme, az élet folyása, melynek szemléletéből a költő eljut a tudományos hipotézishez, mikor a napról ezt mondja: Majd végesvégül Azt is megérjük, hogy megőszül, Fs ekkor . . . ekkor fehér lesz sugára.