Váradi Antal: Petőfi könyvtár 3. Regényes rajzok Petőfi életéből (1908)

Színész-élet, katona-élet

Szinész-élet, katona-élet 47 utcza végén. Ez a jó asszony anyai jósággal bánt vele. Özvegy Fogas Józsefnénak hivták. Utolsó színpadi kísérlete a nemzeti színpadon történt. Egressy jutalomjátékán, a „Szökött katoná"ban, Géresi nótáriust játszotta. Kétszer is belehabarodott a szerepébe s azt mondta, „hát Julcsa kisasszony a vőlegény?" de a jelenlevő egyetemi ifjúság, melynek kedves költője volt, riadó tapssal nyomta el a nyelvbotlást. Petőfi a szinlapon „műkedvelőnek" van nevezve. * Nagyobb és nehezebb sor volt ennél a katonáskodása, amelynek története röviden a következő: A Rónai néven való nemzeti szinházi szereplés után szülei tudvalevőleg hazavitték. A jövő terve az volt, hogy Sándor tovább fog iskolázni. OstfiAsszonyfára ment aztán Petőfi Salkovics mérnökhöz, rokonához, ahonnét majd a fiukkal együtt Sopronba megyen, iskolába. Salkovicsné nagyon megkedvelte Sándort, készített neki a soproni iskolaévre fehérneműt s egy kis pénzt is igért neki segítségül, amikor bomba gyanánt ütött be Salkovicsnak egy levele nejéhez. A levél olyan elitélőleg beszél Sándorról, hogy ezt a fiúnak tudtára adni, szegény jó asszony nem vállalkozhatott. Azt találta ki tehát, hogy a nyitott levelet a zongorára teszi, mely elé Petőfi napjában ötször-hatszor is leül zongorázni. Ugy történt, ahogy gondolta.