Váradi Antal: Petőfi könyvtár 3. Regényes rajzok Petőfi életéből (1908)

Színész-élet, katona-élet

48 Petőfi-Könyvtár Sándor megpillantotta a levelet, belétekint, meglátja a nevét, érdekkel olvassa el a rávonatkozó sorokat és mint a villámütött áll meg életének fordulópontja előtt. Beszólítja Orlay barátját az irodából, amelyben foglalatoskodott s igy szól hozzá: — Hallgasd, mit ír a nagybátyánk. És felolvasta előtte a levél kövelkező sorait: „Samut és Károlyt küldjétek fel Sopronba, Sándornak azonban adj pár forintot s menjen, ahová neki tetszik, belőle ugy sem lesz egyéb komédiásnál !" Megdöbbenésem miatt nem tudtam hamar szóhoz jutni — úgymond Orlay — Sándor pedig még a szokottnál is halványabb lett. Végre ezt a kérdést koczkáztattam: — Mit tevő leszesz most? Már határoztam, — mondotta Petőfi, — veletek megyek Sopronba s beállok katonának: El is ment velük szeptember 5-én s a következő napon belépett a 48-ik Goldner nevét viselő gyalogezredbe. Hat esztendőre asszentálták. Dr. Sass ezt irja róla: „A szobába léptemkor (Németh J. tanulótársuknál) szerényen meghúzódva, festetlen diák-ládán ülve találtam egy fakó arczu, mohodzó bajszú, vézna kinézésű, egészen igénytelen katonát, ölébe lógatva fehér vállszíjról lecsüngő szuronyát. Köszöntésemre katonásan felállt, oldalára huzá fegyverét, s érdes tenyerének szorítása, testalkatától elütőleg, edzett kezek erejét