Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

78 Petőfi-Könyvtár Pedig a veszély imminens volt. A sárkány jött már az utolsó lépcsőfordulón fel, fujtatva, prüszkölve. — De hát tulajdonképen miért szaladunk mi most a Frau Rézi elől ? — Az már igaz, hogy minek szaladunk előle ? — Hiszen azért kerestük, hogy kifizessük. — Legjobb is lesz, kifizetjük. Nem mentek hát be Hazuchához tiszteletüket tenni, hanem megvárták Frau Rézit s két darab ötforintost tartva eléje, kiengesztelték szörnyű haragját: a kamatot is megtérítették. A feledés fátyolát vetették mindenre. Csak a „Sie zwei!" maradt fenn. Mikor Petőfi egyszer-egyszer nagyon megakarta bosszantani Pálffyt, csak azt mondta neki: „Sie zwei!" Senki se tudta kitalálni, hogy miért haragszik e szóért Pálffy olyan nagyon ? Most már ő sem haragszik érte. (Jókai Mór följegyzése.) Megfelelt. Egy izben Petőfi, aki mint tudjuk, országos híre daczára sem volt soha gazdagnak nevezhető, több barátjával sétálva a Váczi-utczán, egyszer nagy csengéssel lat maga mellett elvágtatni egy vidéki fogatot, melynek négy sárkány lovát parlagi gavallér hajtotta, bő ingben, tollas kalapban, vállra vetett dókával és glagée' keztyüben. — Hej Sándor, — szólal meg az ifjak egyike