Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

Adomák 79 vidáman, — lesz-e neked valaha ilyen négy paripád ? — Lesz, ha kocsis leszek, — felelte rá a költő. Az utolsó fellépés. Annyira csüggött Petőfi a szinipályán, hogy mikor már jó nevet szerzett a két magyar hazában tollával, még akkor se tudott végleg hátat fordítani a színpadnak. A színészekkel mindvégig fönntartotta a kollegiális barátságot; de legjobban mégis Egressy Gábort bámulta, s hozzá állott legközelebb. Hogy barátja jutalomjátékának anyagi sikerét emelje, egy alkalommal erre a czélra színdarabot is irt „Zöld Marczi" czimmel, mely azonban nem sikerült s ezt a szerző maga is belátván, megsemmisítette. Majd ajánlkozott, hogy föllép az Egressy jutalomjátékán, mint vendég. 1844 október 12-én a „Szökött katoná"-ban a nótárius szerepét játszotta. Az ifjúság rokonszenvesen fogadta s megtapsolta, bár az erős lámpaláz folytán nagyon halkan mondta el szerepét, melynek végén ehelyett: „Julcsa kisasszony a menyaasszony!" azt találta mondani, hogy: „Julcsa kisasszony a vőlegény!" Mikor pedig észrevette a nyelvbotlást s ki akarta magát javítani, még jobban bele bonyolódott, mondván: „Azaz hogy Gergely úrfi a menyasszony!" Erre jóindulatú nevetés és taps hangzott föl, mely a költőnek s nem a színésznek szólott.