Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

Adomák 53 — A ligetből jövök, — volt a válasz, — ahová naponkint ilyen időtájban sóskát szedni, legelészni járok, hogy éhen ne haljak, mert az igazgatótól már napok óta egy fillért se birok kicsikarni. Gyulai siralmas állapota hatott Petőfire, aki lemondott a Dunába ugrás szándékáról, ott hagyta Pozsonyt s visszatért Pestre az irodalomhoz, mely több babért termett számára, mint a színészet. (Szuper K. följegyzése.) A jószívű barát. 1843 nyarán Várady Antal egyik barátját látogatta meg, akinek szobájába lépve, kivíile egy vézna, sápadt ifjút pillantott meg az utczára néző ablak széles párkányán ülve, borzas hajjal, ingre vetkőzve. Nem törődött vele. Alig váltott néhány szót barátjával, ez fölkel, Íróasztalához megy s egy csomó irásra mutatva, így szól: Nézd, Tóni, ezek itt versek. Te szereted az ilyeneket. Olvass belőlük! A költemények egyes lapokra voltak irva, szép írással, majdnem minden törlés, javítás nélkül. Várady fölvesz egy lapot és olvassa: „Érik a gabona"... — Eh, — mondá, ajkát félrehúzva, — nyavalygás ! Nem ér semmit! Az ablaknál ülő ifjú e szavakra elfordult és behúzta nyakát; de barátja tovább nógatá Váradyt: — Csak olvasd tovább! Kezébe vett egy másik lapot. Ez állott rajta: „Befordultam a konyhára ..."