Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

Adomák 155 És Petőfi nem birt ellentállani e hívásnak. Követte Bemet harmadnap a végzetes segesvári ütközetbe is. Midőn a vesztett csata után a csillagos ég rá borult a csatatérre, Bem már Kereszturról nyomoztatta Petőfit minden irányban. Piszkosan, rongyosan szállingóztak a főhadiszállásra a vert sereg foszlányai. Az öreg úr minden egyes katonától tudakolta: — Hol van Petőfi? De senki sem tudott feleletet adni. Bemet kétszeresen nyugtalanította az a tudat, hogy ő hívta vissza Petőfit. B. Kemény Farkas később azt kérdezte Bem jelenlétében egy honvédőrnagytól: — Instállak, nem tudtok még semmit sem Petőfiről ? Bem felkapta fejét irataiból s mohón kérdezte : — Hallott talán valamit? — Nem. — Ne juttassák eszembe legnagyobb bűnömet ! Én vagyok halálának oka: ,én hivtam őt vissza. (K. Papp M. Itt is, ott is.)