Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

156 Petőfi-Könyvtár Borissza versenytárs. Abban az időben, mikor Petőfi azt a rettenetes szomjas verset irta: Mért nem tesz az Isten most csodát Változtatná borrá a Tiszát; Hadd lennék én meg a Duna, Hogy a Tisza belém omlana . . . élt Mármaros-Szigeten, amelynek környékén ered tudvalevőleg a Tisza, egy úri ember, aki a bort nem veté meg. Ez olvassa, újra olvassa a verset, végre nagyot üt öklével a homlokára : — Hohó! Petőfi barátom! Nem innál te abból egy cseppet sem, mert majd elébe feküdném én annak itt Szigeten. Életmentő verseK. Egy kis olasz helyőrségen két magyar baka beszélget a szabadságharcz után, melyet mint honvéd hadnagyok küzdöttek végig, mig nem az osztrákok kezébe kerültek, akik büntetésül besorozták és Olaszországba küldték őket. Petőfire fordult a beszéd.