Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

154 Petőfi-Könyvtár másiknak, aki báránytürelemmel hallgatott, egy kulacsot húzván balra, melyet a pofozó jobbra rángatott. Talán nem tudtak tartalmán megosztozni. Egyszerre közbelépett Petőfi s övé lett a kulacs. — Inter duos litigantes tertius gaudet, mondá egyik tiszttársa, aki szintén oda vetődött. — No hát örüljünk; igyuk meg, ami benne van! — felelte Petőfi. Mindjárt helyet is foglaltak egy kút káváján Szót se szólt társa kérdésére; de a kulacs kézrőlkézre járt. Egyszer füléhez teszi, rázza, nem „kotyog a kebele," mire nyakon fogja s egy kőhöz csapja, hogy egyszeribe forgácscsá lesz. Aztán szótlanul fölállott, rá se nézvén társára, ott hagyta a faképnél. Haragudott, hogy a kulacs nem a bibliai olajos-korsó. (Kenyérvizy följegyzése.) Petőfi halálánaK oKozója. Petőfi tudvalevőleg Klapka miatt másodszor is lemondott őrnagyi rangjáról s darab ideig visszavonult a nyilvánosság teréről. Bem azonban úgy hozzá volt már szokva, hogy egyszer aztán utána küldte hadsegédét, Kiss ezredest s visszahívta táborába.