Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

Adomák 151 Az utolsó Koczintás. Petőfi és Jókai úgy elhidegedtek egy közzé tett czikk miatt, hogy egy álló esztendeig feléje se néztek egymásnak. Csak a Budavár bevétele örömünnepére adott lakomán találkoztak újra. Sok felköszöntő elhangzott már, midőn Jókai poharat emelt. „Éljenek azok, akik ezután fognak meghalni a hazáért! Éljenek örökké!" Ekkor Petőfi oda fordult hozzá és azt mondá: — Köszönöm, hogy én értem is ittál! S összekocczintotta vele a poharat. Ez a pohárkocczintás volt az utolsó hang közöttük. (Jókai: Egy magyar költő életéből.) Későn tudta meg. 1849 pünkösd napján egy szász mezővárosban az előfogatokat intéző biztoshoz ment K-y honvédtiszt előfogatot kérni. Hátán remek kétcsövű fegyvert viselt, melyet nem mert elhagyni. A biztos ajtaja előtt megállván egy pillanatra, a szobából heves szóváltás hallatszott ki. A biztos veszekedett valakivel, aki viszont őt a legválogatottabb szavakkal illette. — Már mondtam, — kiáltott a szász biztos jó magyarsággal, — nincs! Ma éppen negyvenkettő