Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

152 Petőfi-Könyvtár ment el. Várjon, mig visszakerül valamelyik! Azzal a másik szobába ment, az ajtót hevesen becsapván maga után. A honvédtiszt kevés reménynyel nyitott be. Az előbb perelő idegen rá se nézett, a sarat törülte le nadrágjáról. A biztos végre visszatért a szobába. Az újonnan érkezett tiszteletteljesen meghajlott s német nyelven előfogatot kért. Jaj, uram, — felelt a biztos, — de meglátszik önön, hogy erdélyi ember! Mily udvarias az erdélyi, ellenben mily követelő a magyarországi ! . . . Nincs előfogat, uram. De tessék helyet foglalni, félóra múlva saját fogatomon utazik ön. Igen, igen, pedig nem tartoznám vele! . . . A honvédtiszt megköszönte szívességét s távozott. A magyarországi utána ment. Egy ideig szótlanul haladtak egymás mellett. — Hol loptad azt a fegyvert? — kérdezte az utczán. Nem loptam. — Megér kétszáz pengőt. — Gondolom. — Add el nekem, megfizetem. — Nem eladó. — A biztos neked saját fogatát kinálta, add át nekem! Az én utam sietősebb. — Nem lehet, — szabadkozott az erdélyi. — Hogy hivnak? - Petőfi.