Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

Adomák 137 — Mi baj? Megtámadott az ellenség? — kérdezte a felriadt vezér. - Nem, tábornok úr, azt a szerencsétlen embert viszik ki, aki azt a sajtot . . . - Elég! Nem akarok többet hallani! — szólt Bem haragra lobbanva. — Elrémítő példát kell adni a hadseregnek. Nem akarok rablóbandát vezetni! A rossz példa ragadósabb a pestisnél! Ez nem volt gonosz ember, becsületemmel állok jót érte. — Már késő! — Még nem! Jól van, ha nem késő s jót áll érte, függesztesse fel az ítélet végrehajtását. Petőfi elrohant s futárt küldött a vesztőhelyre. Soha jobbkor nem érkezhetett volna meg. Bokor Andrást visszahozták. Petőfi visszasietett Bemhez s elmondta neki az elitélt vallomását. — Mondja meg neki, őrnagy úr, hogy egy óra múlva hagyja el táboromat s szemem elé ne kerüljön! — Aranyat érő szive van, tábornok úr! — mondá és elsietett, hogy megvigye Bokornak a a kegyelmet. Annak az elfásult embernek erre a hírre mind a két szeméből kicsordult a köny. (K. Papp M. Itt is, ott is.)