Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

138 Petőfi-Könyvtár A szerelem hatása. Annyira bele bolondult egyszer Petőfi, midőn még a „Pesti Divatlap" segédszerkesztője volt, egy lengyel tánczosnőbe, hogy ő, aki azelőtt soha életében nem tánczolt, esetlenül ugrálni kezdett főnöke, Vahot Imre előtt, akit, mint ismert kitűnő tánczost, némi szégyenkező aggodalommal és titkolódzással felszólított, hogy tanitsa meg őt tánczolni. Vahot azonban nem teljesítette kívánságát, hanem szemtől-szembe kinevette a szerelmes poétát. (Vahot Imre följegyzése.) Különcz viselet. Egy szép napon Petőfi bizalmas arczczal lépett főnöke, Vahot Imre elé s szokatlan nyájas hangon igy szólt hozzá: — Nagy kedvem volna tetőtől talpig magyar ruhában járni, éppen ugy, mint egykor Csokonai; de nincs pénzem. Ha ön jót állana értem . . . . — Jöjjön hát velem Tóth Gáspárhoz! — mondá Vahot s vitte őt a szabóhoz. Mikor elkészült ruhája, — rövid prémes dolmány, sujtásos mellény és nadrág, meg kunsági kis kucsma, — örömtől sugárzó arczczal lépett be főnökéhez, összeütötte sarkantyúját s merően szemébe nézett, mintha mondani akarná: — Jól van-e így? Vahot főnöki tekintélylyel szó nélkül megveregette vállát, mire kirohant s új jelmezében egész napon át járt-kelt Pest utczáin, mintha csak kihivó