Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

120 Petőfi-Könyvtár Petőfi a Kézisajtón. Kecskemétre rándult 1848-ban Petőfi, hogy a fellázadt ráczok ellen induló honvédeknek ünnepélyes fölesketésén és kivonulásán jelen legyen, meg hogy számukra egy lelkesítő költeményt írjon. Amint egy jómódú czeglédi gazdának ötös fogatán megérkezett Kecskemétre, azonnal a Szilády Károly nyomdájába rohant, a hová e szavakkal toppant be: — Hol a gazda, atyafiak? — Itt vagyok, — mondá a műhely közepén álló s egy revizió-ivet nézegető Szilárdy, — kihez legyen szerencsém ? — Petőfi Sándor vagyok. — Örülök, hogy hazánk hírneves, általam nagyrabecsült költőjét szerény hajlékomban üdvözölhetem. Mivel lehetek szolgálatára? — Egy alkalmi költeményem volna, tessék azt azonnal kiszedetni és kinyomatni. — Szívesen, csak kérem a kéziratot! — Azt előbb meg kell írnom, — mondá Petőfi, — mert a szekeren csak nem írhattam. Kérek papirost! Szilády sietett teljesíteni a költő kívánságát, aki a szedőszekrényen czeruzával megírta a tizenegy strófából álló költeményt A négysoros versszakokat egyenkint adta át a szedőnek, aki azonban mind a mellett is — kissé pityókos lévén — a negyenöt soros munkán vagy harmadfél óráig elpiszmogott.