Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

Adomák 121 Petőfi türelmetlenkedni kezdett és ingerült hangon azt a megjegyzést tette, hogy Pesten a Landerer-nyomdában vagy Trattner-Károlyinál ezt a „rongyos pár sort" egy óra alatt elkészítették volna. Igen ám, — vágott vissza a szedő, — ott ötöt lehet az ilyen munkához állítani, itt meg csak magam dolgoztam rajta. Különben jó, hogy a tekintetes úr ma hozta ide a költeményt, holnap nem tudom, ki szedte volna ki, mert én — s itt Guttenberg tanítványa végig simította a bajusza helyét — honvéd lettem és holnap indulok! — Jól van, jól, — hagyta rá a költő, aki a „honvéd lettem" szavakra rögtön barátságosabb arczot vágott, — csak ne kotyogjék öcsém annyit. Kösse ki gyorsan a kolumnát és adja oda a „drucker"-nek, a korrekturát meg majd megolvasom addig, mig az „zurichtol". Remélem, hogy a szedésben nem lesz sok hiba. Arról kezesködöm! — felelt büszkén a szedő. Midőn délfelé elkészült a kefelenyomat, Petőfi nagy sietséggel átolvasta és egy-két hiba kijegyzésén kivül azt is elrendelte, hogy a czimsort kisebb betűkből szedjék. Aztán elment ebédelni; de még egy óra előtt visszatért a nyomdába, ahol a „drucker" ahelyett, hogy a költeményt nyomta volna, jóizüen falatozott, közbe-közbe nagyokat húzva a jó sillerrel megtöltött fiaskóból. A nyomó, egy würtembergi fiú, mikor meg-