Kéry Gyula: Petőfi könyvtár 1. Friss nyomon (1908)

Az egri kispapok körében

Az egri kispapok körében 51 kivül szívesen fogadta a költőt, kinek érkezését Mendel révén csakhamar a kispapok is megtudták, mire valamennyien a költő látására siettek. Petőfi megjelenése általános meglepetést keltett. A halovány arczú, vézna ifjúban senki sem sejtette volna a tüzesvérü költőt, aki szerényen állt a kispapok előtt kopott ruhájában. De a meglepetés csak rövid ideig tartott, mert mikor Tárkányi kérésére előszedte tarisznyájából költeményeinek kéziratát, az igénytelen ifjú hirtelen büszkén fölemelte fejét, szemei tűzben égtek és megrázó erővel szavalta el „Végszó" czimű költeményét. A kispapok tapsoltak és a többi költeményt is hallani kívánták, azonban megszólalt a a szeminárium csengetyüje studiunira. A kispapoknak távozniok kellett. Később Tárkányi az érseki kanczeliáriába ment, Petőfi pedig a számára kijelölt szobába vonult és dolgozott. A költő harmadfél napot töltött az egri kispapok körében. Együtt ebédelt és vacsorázott velük, s meleg barátságot kötött valamennyivel. A lelkes, vendégszerető kispapok valósággal beczézgették a költőt, aki sorra elszavalta nekik legújabb költeményeit és sok érdekes dolgot mondott el katonaés vándoréletének változatos eseményeiből. Volt a kispapok között egy lengyel származású is, akinek Petőfi a legnagyobb elragadtatás hangján szólt a lengyel nyelv szépségeiről. Elmondta, hogy vándorlása közben megismerkedett egy lengyel vándorszinészszel, aki gyönyörű lengyel dalokat 4*