Kéry Gyula: Petőfi könyvtár 1. Friss nyomon (1908)
Az egri kispapok körében
52 Petöfi-Könyvtár énekelt. Németül beszélhetett csak vele — úgymond — a mely nyelvet gyűlöli, de inkább németül beszélt, csakhogy azokat a szép lengyel dalokat hallhassa. Az egyik kispap a költő obsitját olvasva, megkérdezte tőle, hogy miként lett Petrovics-ből Petőfi-vé? Nagy érdeklődés közt beszélte el ekkor a költő, hogy atyja, aki őt a mészárosmesterségre szánta, egy időben megtiltotta neki a Petrovics név viselését. Attól félt. hogy az országban szanaszét vagáló fia még szégyent hoz nevére és sehonnai naplopó lesz. Egy levelében aztán a költő csakhamar megnyugtatta atyját, hogy ne féljen : a Petrovics nevet nem fogja beszennyezni, annál kevésbbé, mert már nem Petrovicsnak, hanem Petőfinek hívják. Petrovicsből pedig — beszélte tovább a költő — ugy lett Petőfivé, hogy egy szerb ismerőse megmagyarázta neki a Petrovics név értelmét, ami Péterfiá-t jelent. Kezdetben Pétcrfi-re, Péteri-re gondolt, de legjobb hangzásúnak Petőfi-t találta és ennél is maradt. Ezzel kapcsolatosan aztán a költő lelkesen biztatta az idegen nevű kispapokat, hogy magyarosítsák meg nevüket. Mendelnek oda is kiáltotta: — Parolát ide, Mendel, hogy Mendelényi lész ! A kispapok marasztalták a költőt, hogy töltsön körükben legalább egy hetet, de Petőfinek nem volt maradása. Sietett Pestre, hogy verseinek mielőbb kiadót találjon.
