Nagy Csaba szerk.: Szerb Antal válogatott levelei (Budapest, 2001)

Azt hiszem, nem. Néha olyan intenzív életöröm fog el, amit még sosem ismertem. Ok nélkül jön: ha kinyitom az ablakomat, ha fölnézek egy dombra, nem tudom, hogyan. Pünkösdre valószínűleg nem megyek haza. A novellám még nincs kész, amit otthon kellene legépelnem, nem is lesz kész jó darabig, mert melankolikusan kell befejezni és arra most képtelen vagyok. És minek menjek haza? Szüleim: nyáron úgy is látom őket, talán-talán, nem merem remélni, téged is. Nem megyek haza, az utazás annyi bajjal jár, kizökkentene a nyugodalmas ataraxiámból

5 és mit keressek én Pesten, mikor itt az erdőben ülhetek. Honvágyam nincsen. Emlékeim nem kísértenek, csak ritkán. Jövövágyam sincs. Vagyok. Van itt egy tizenöt éves kislány

6 és egy tízéves kisfiú, ezekkel szoktam együtt lenni, mindkettő nagyon csinos és karcsú, kár, hogy németek. A kislánnyal nem szoktam intellekt. .-izálni, egyáltalán nem alkalmas erre, nagyon butácska, ellenben egyéb...-izálásra intellekt nélkül, simogatásra es csókolózásra igen alkalmatos. Most is olyan vágyat érzek, hogy abbahagyjam a levélírást és odamenjek. „De régibb a barát, mindig, mint az asszony", tehát írok tovább. Majd délután... Költői fejlődés, amiről szeretnék írni valamit. Novellámon rengeteg hibát és naivságot vettem észre, úgy hogy most már jó ideje nem írtam. Még valami 5 fejezet hiányzik. A versírások spontán tapasztalataim voltak. Még a szanatóriumban írtam egy verset, Ráskaival

7 versenyeztünk, közös téma: a tavasz közeledése. A versem különben jó: ugyanabban a formában és nyelven írok, mint a Hannibál és a többi. De a tárgynak őrült banális volta keresztül csupaszodik minden expresszivizmuson. Azután akkor sokáig nem írtam. Elhatároztam, hogy ebből a páncélos, harcias és énektelen stílusból elég volt, próbáljunk valami mást. Először is lefordítottam egy pár gyenge verset. Azután mihelyt hangulatom volt, megpróbáltam írni. „Visszatérés az ősformákhoz, a rímhez stb." De tekintettel arra, hogy itt kizárólag Balázs és George

8 verseket olvastam, a következmény az lett, hogy igen hitvány Balázs és George utánzatok lettek. Undorodva hagytam abba őket a közepüknél... De verset mégis írtam, amit aláírok. A napokban, egy furcsán alakult után, kicsit részegen (mert sokat iszom itt egyedül és titokban) írtam ezt a verset. Ezt elküldöm nektek, bíráljátok meg, és ha jónak találjátok, vigyétek fel Ostváthoz,

9 de csak, hajónak találjátok. Ha nem, írjátok meg, hogy hol javítsak rajta. Nekem az egész nem fontos. Magyarázatok a vershez mellékelve; más nincs, írjál!