Nagy Csaba szerk.: Szerb Antal válogatott levelei (Budapest, 2001)

életemben, nem mondom, hogy minden öröm nélkül részemről. Ma véget értek iskolai nagyfontosságú funkcióim is, és holnaptól kezdve a nyújtózkodási technikám fejlesztésének élhetnék, ha éppen nem volna ez a nyavalyás majomfeleség,

169 ez a verem, amit magam ástam magamnak. Feleségekkel, úgy látszik, mindig baj van. Közben kitört a hőség, ami munkakedvemet nem befolyásolja előnyösen. Más baj nincs, csak hogy pénzem a változatosság kedvéért megint elfogyott. De viszont mai magányos és höséges és otthonülö periódusomban nincs is rá szükségem. Máma beszéltem Sík tanár úrral, aki azt mondta, hogy ősszel feltétlenül megkezdi azon tevékenységet, mely végeredményben magántanári habilitációmhoz fog vezetni,

170 ha igaz. De ez még egyelőre a legsötétebb titok. Nem azért, mintha attól tartanék, hogy Maga elmondja valakinek, inkább csak nagyképűségből írom, minthogy Maga időnkint kifogásolja többek közt, hogy nem vagyok elég nagyképű. És most képzeletem, fel Lellére! A Balaton forró fövenyén számos szűz sül és hámlik: ezek a vezetők. De a lényeg az, aki a vezetőket vezeti. Egy négyzetre-emelt lény, aki önmagát hatványozza meg... Lebegj, lebegj, szimpatikus vitorlás a Balatonon, és öblödben Madge üdülve szívja magába kis tengerünk leheletét stb. Hívei Pesten (mármint Dénes Tibor

171 és Szerb Antal) bánatosan fogyasztják el délebédjüket a Kecskeméti-utcai tejcsárda árnyában, és ha nem muszáj, nem köszönnek egymásnak, ebből is látható, hogy jöjjön mielőbb haza székesfővárosunkba, úgyis mint annak adófizető polgára, és úgyis mint munkaereje. Kézcsók T. 74. DlONIS PlPPIDINEK Bp„ 1934. júl. 26. Carissime, igen. Áruló vagyok, gyáva fickó, anyámasszony katonája, lajhár, és még minden, aminek a francia nevét elfelejtettem. Nem válaszoltam, még csak nem is kondoleáltam a szőke istennő bosszúja miatt, és főként: nem mentem Erdélybe. Kérlek, hallgasd meg harmatgyenge mentségeimet. Haboztam válaszolni nagyon kedves leveledre, amelyből kiderült, hogy a klasszika-filológusok életében bizonyos terapeutikus jelenségek úgy térnek vissza, mint a rímek -