Nagy Csaba szerk.: Szerb Antal válogatott levelei (Budapest, 2001)

mert nem tudtam semmi véglegeset az utazásomról. Vártam. Azután jött a „könyvnap", megjelent a könyvem, óriási volt a siker, sok tennivalóm volt. Elvetettem erdélyi utazásom tervét. Megmondom, miért: először is azért, mert minden erdélyi barátom és barátnőm Budapestre jött, a könyvnapokra, s két héten át reggeltől estig velük voltam. Bármilyen fanatikus híve vagyok is az erdélyi szellemnek, egy időre elegem lett belőle. De ez még semmi. Néhány héttel tervezett indulásom előtt egy hölgy, igen jó barátnőm és fontos pártfogóm, közölte, hogy ő is Erdélybe utazik. De ha Clujba megyek, köteles vagyok egy másik hölgynél lakni, étkezni és vele hálni, és ez a hölgy ugyancsak nagyon jó barátnőm és nagyon szeretetreméltó. Ebben a helyzetben nem volt más megoldás, mint hogy Budapesten maradjak, elkerülendő a kis koincidenciákat. Azt mondod magadban: henceg a fiú. Igen, igazad van, hencegek, és büszke vagyok magamra, de mégis úgy történt minden, ahogy írtam. Meg aztán és elsősorban: nincs pénzem. Arra a pénzre számítani, amit Erdélyben kellene kapnom, nagyon kockázatos. Meg fogom kapni, de isten tudja, mikor. Hát ez a helyzet, kedves Denis, Denissime. A nyár itt kellemesen múlik (kert és tus), dolgozom, lassan és erősen reménykedve a jövőben. Magyar irodalomtörténetem, mint tudod, remekmű. Kedves Barátom, mikor találkozunk végre? Talán mégis lemegyek majd, később amikor az 1. sz. hölgy már hazaérkezett. És mi van a te életed szomorú refrénjével? Talán már vége a másodiknak, s te, becsvágyó ifjú, a harmadik érdekében fáradozol? Erről mit sem írsz utolsó leveledben. Ne haragudj, hogy a dolgok nem úgy történtek, ahogy reméltük. És írj minél hosszabban. Ölel Toni 75. ADY LAJOSNAK

172 Bp., 1934. aug. 18. Igen tisztelt főigazgató úr, Kedves bátyám, ma véletlenül bevetődtem iskolámba és megtaláltam 2.-ról keltezett kedves leveledet. Nagyon sajnálom, hogy a vakáció ilyen késedelmet okozott, egyrészt mert csak most tudom megköszönni, másrészt mert ha idejében megkapom, két héttel előbb örültem volna neki.