Nagy Csaba szerk.: Szerb Antal válogatott levelei (Budapest, 2001)

BALOGH JÓZSEFNEK

160 Bp., 1933. júl. 13. Kedves Barátom, bocsáss meg, hogy csak most válaszolok szíves felszólításodra. Pillanatnyilag irodalomtörténetem teljesen igénybe vesz, de ha kész leszek vele - szeptemberben - a legnagyobb örömmel állok b. lapod

161 rendelkezésére. Addig is maradok igaz híved Szerb 68. DlONIS PlPPIDINEK Bp., 1933. okt. 19. Carissime et Dilectissime, amikor ezeket a sorokat írom, talán már Iasiban vagy, abban a városban, amely nincs nagyon messze Tomitól, ha Itáliából érkezünk. Nos, nincs mit tenni, ha az ember barbár, mint ahogy mi azok vagyunk, s bizonyosan van egy olyan sztoicizmus, amit egyenesen a száműzöttek számára gyártottak. Türelmetlenül vártunk ide, Rónai meg én, és nagyon szomorú vagyok, főként azért, mert évekig nem fogok találkozni veled. Elolvastam tudós opusculumodat az Ara Numinis Augusti

162 dátumáról. Őszintén szólva nem sokat értettem belőle, minthogy olyan tényekre és művekre utalsz, amelyeket egyáltalán nem ismerek. De csodálom és irigylem francia stílusod kiterjedtségét és könnyedségét, melynek hála te a civilizált világ igazi állampolgára vagy, míg én arra ítéltettem, hogy örökre a periférián maradjak. Befejeztem halhatatlan müvemet, a magyar irodalom rendszeres, történetét. Hogy mikor jelenik meg, nem tudom, talán karácsonyra, talán tavaszra. Az a bosszantó, hogy néhány hét múlva egy másik magyar irodalomtörténet jelenik meg, s ez erősen csökkenteni fogja könyvem anyagi sikerét. November l-jén meg akartam házasodni, de pénzügyi helyzetem pontosabb mérlegelése bebizonyította, hogy ez lehetetlenség volna. Mégis meg fogok házasodni (nemo ante mortem beatus), de isten tudja, mikor. Addig is szeretjük egymást. Ez a fő foglalatosságom, mióta befejeztem a könyvemet. Szabadidőmben okítom a magyar ifjúságot, és regényeket olvasok, főként magyar regényeket, és biztosíthatlak, nem sokat vesztesz vele, hogy nem érted meg