Nagy Csaba szerk.: Szerb Antal válogatott levelei (Budapest, 2001)

DlONIS PlPPIDINEK Bp., 1933. jún. 26. Kedves Barátom, bocsáss meg levelem késéséért. Nagyon el voltam foglalva az utolsó hónapokban. Azt hallottam, hogy egy bizonyos úr könyvet ír ugyanarról a témáról, amiről én, s munkája novemberben megjelenik.

159 A hír hallatán hisztérikus lettem, és úgy dolgoztam, mint egy... mint egy Pippidi. Ugyanakkor az utolsó iskolai hónapok is sok munkát adtak. Most végre befejeztem könyvem első részét, lemásoltattam, és elküldtem különböző illetékes helyekre, az iskolaév véget ért, én meg föllélegeztem. Vagyis kénytelen vagyok lélegezni, mert az utóbbi napokban nervous break downom volt, amit egy nicotinitisroham súlyosbított, és arra ítéltek, hogy néhány napig a fizikai gyönyöröknek éljek. Nincs mit tennem, néhány napot popolanámmal falun fogok tölteni, és remélem, megfiatalodva térek haza. Most pedig a találkozásunkról. (Ez a helyes kifejezés?) Itália, sajna, nagyon messze van, nekem pedig sem időm, sem pénzem. Talán más alkalommal, talán karácsonykor elmegyek, mint ifjú házas... De egy okkal több, hogy te gyere Budapestre. Szülővárosom szebb és drágább, mint valaha. Feltétlenül látnod kell napsütésben. Én az egész szünidőt Budapesten fogom tölteni, kivéve néhány napot júliusban, amikor Erdélybe megyek. Utazásom időpontját sajnos nem tudom még, egy meghívásra várok. Hamarosan megtudom, és közlöm veled. Furcsa, de amikor szép idő van, némi nosztalgiát érzek Párizs után. A kis kávéházak és a nagy Könyvtár vonz, főként a Könyvtár. Szerzetesi életedért nagyon sajnállak. Ha arra gondolok, hogy éveket töltöttem ezeknek az örömöknek az élvezete nélkül... Kezdem megérteni azt az urat, egy parasztoknak szánt kormánylap szerkesztőjét, akinek egyszer a parasztjaink nyomoráról beszéltünk, mire azt válaszolta: „Mit akarnak, azért szeretkezhetnek még!" Nagy vigasz, nem kétséges. A házasság veszélye közeli veszély, barátom. Legyőzhetetlen averziót érzek ezzel az intézménnyel szemben, de mit tegyek, mondd meg! Ha nem házasodom meg, életemet romba dönti a féltékenység, egy szabad kapcsolat bizonytalansága, hisztériája. És főként: a lány olyan szegény, hogy el kell venni, hogy legyen miből élnie. Meglátjuk. Néha a legostobább cselekedeteinkből születnek a legjobb dolgok. Kedves Barátom, írd meg hamarosan, mikor találkozunk a kék Duna partjain, türelmetlenül várlak. A régi barátsággal ölel Toni Budapest II., Torockó u. 6/b