Nagy Csaba szerk.: Szerb Antal válogatott levelei (Budapest, 2001)

DlONIS PlPPIDINEK Párizs, 1932. júl. 23. Kedves Barátom, újraolvasva 2-i leveledet, ráébredtem, hogy talán már nem vagy Craiovában, hanem isten tudja, hol. Azért a posta őrzőangyalai a segítségünkre lesznek. Itteni életemről nincs mit mondani. Nem ismerek senkit, és nincs egy fityingem se. így aztán kanonikus életet élek, következésképp szimbolikusát, ahogy Hebbel mondja. Hogy a szimbólum mire utal, még nem tudom. A délelőttöket könyvtárunkban töltöm, különféle stúdiumokkal, amelyeknek egyetlen közös jellegzetességük, hogy öncélúak. Most értem Funck-Brentano A nyaklánc-ügyének végére,

145 most kezdem el Mariéjol Marguerite de Valois életét. És egy rakás könyvet olvastam a szabadkőművesekről, Cagliostróról és Saint-Germainröl, az utóbbiaknak valamilyen szerepük lesz egy nagy reálpolitikus regényben. Egyébként nem nagy ügy (nem a regény, hanem a szabadkőművesség).'

46 A délutánt regényírói munkámnak szentelem,

147 amely enormisan előrehaladt. Már 170 tipografizált oldalam van. Elképesztő, ugye? Émelyítő giccset írtam, de talán pénzt fogok keresni vele. És még ebben a sötét szövegben is felcsillan néhol a tehetség. Mint a többi müvemben, amelyekben, ahogyan egy barátom mondja, „szar van, korinthoszi szőlővel". Majd meglátjuk. Párizs gyönyörű, s ha volna miből, rendkívül kellemesen lehetne itt élni. Ilyen körülmények közt azonban egyetlen szexuális élvezetem az angol dohány. Az legalább veszélytelen. Következő alkalommal légy szíves írj ismert és ismeretlen barátaimról, Marioaráról, Marcelről, Titánról stb. (Nincs szerencsém a barátaiddal... nem tudtam találkozni Lyca nővérével, még ki sem menthettem magam.) Your really faithfully Tóni 166/bis rue de ta Roquette 60. BALOGH JÓZSEFNEK

148 Budapest, 1932. okt. 3. Kedves Igazgató Úr, szíves gratuláló soraidat hálásan köszönöm. Mihelyt az idő és az alkalom megengedi, érintkezésbe fogok lépni veled a Nouvelle Revue de Hongrieba

14 való bekapcsolódásom ügyében.