Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)

A levelek jegyzetei

szereplője. — Kritikákat nem olvastam. Egy lapot láttam összesen, amelyik azt mondja „suta naívságok" vannak benne: Móricz feltehetően a Népszavában megjelent kritikára utal: Erdődy János: Cseresnyés. Bemutató a Nemzeti Színházban. 1942. jan. 11. 16. I. Vö. a 640. sz. levéllel. 604. M: Kelet Népe, 1942. jan. 15. 21. I. Szerkesztői asztal. Oláh Gábor. köszönöm a kiildemàiyt: L. az 581. sz. levelet. 605. M: Kelet Népe, 1942. jan. 15. 21.1. Szerkesztői asztal. Sánsor [!] András, Beszterce. Nagyon nehéz a kiváltságod: Sándor András kívánságát a következő levélben adja elő: Besztercén, 1941. nov. 30. Nagyságos Móricz Zsigmond Úr! A Kelet Népén, de ezen kívül minden más írásán keresztül ismerem, tisztelem, szeretem. Karcagi születésű ember vagyok. Gyerekkorom paraszti munkában telt el, de a téglagyárban is dolgoztam. Leérettségiztem, jogi diplomám és dicséretes belügyi szakvizsgám is lett, de az én gyerekkori élményeimmel diákkori tapasztalataimmal abban a környezetben közigazgatási tisztviselő nem tudtam lenni. Láttam, hogy azok, akik kifelé és lefelé a rájuk bízott „gyarmat" mindenható urai, mit érnek mint emberek, akár mint munkaerők. Ők a vármegyére támaszkodnak. Nekem ott, közöttük jövőm nem volt! Diploma, munkakészség, fajszeretet ott nem számít! Egyetlenegy követelmény van: szolidaritás egymás közt és főleg felfelé tűzön-vízen, igazságon, mindenen keresztül! Aki ezt nem tudja vállalni, az vagy megy, vagy felőrlik! Eljöttem Karcagról! Önigazolásul írom, amit írok, mert érzem, hibáztam, megfutamodtam! Az a föld termett, annak a népnek sorsát kellelt volna munkáljam, így érzem. Most Beszterce-Naszód vármegyében dolgozom. Vármegyei tisztviselő lettem. Amit otthon nem végezhettem el, itt akarom elvégezni. A szászok és oláhok közölt csak szórványként élünk magyarok. Zselyk, Magyarnemegye: ez a két magyar községünk van csupán! Mindent elkövetünk, hogy azt, aki magyar, talpra állítsuk. A kormánytól sok pénzt kapunk, és költünk is erre. Mi most, besztercei magyarok, magyar nyelvű hetilapot akarunk kiadni, mert van szász, van oláh, csak magyar lap nincs. El akarjuk juttatni minden szórványhoz, hogy az elsősorban helyi vonatkozású híreinkkel és tájékoztatásunkkal számukra érdekesek tudjunk lenni, összefogjuk őket, s a magyar közösséghez való tartozás érzését ébrentartsuk ez által is bennük. Hivatásos újságírót nem tudunk megfizetni. A szerkesztést a magyar kaszinó tisztikara vállalta, de nagy részben az én munkám! Segítséget kérek! A Kelet Népe „szerkesztői asztalán" olvastam, hogy a segítségre megvan a készség. Hogy a szépirodalmi írások kivételével az ötletek, sőt közlemények átvehetők. Kérem mégis elsősorban Móricz Zsigmond Urat, küldjön el egy írását [!] a besztercei magyar újságnak karácsonyi számába, s az ott összetorlódó anyagból a szerzők engedelmével küldjön gyakran egyebet is. Őszinte tisztelettel és testvéri magyar szeretettel Sándor András vármegyei árvaszéki ülnök (L. PIM M. 100/1863.)