Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)

A levelek jegyzetei

606. M: Kelet Népe, 1942. jan. 15. 21. I. Szerkesztői asztal. Sümegi Tóth Tivadar, Budakeszi. Vö. a 609. sz. levéllel. 607. M: Kelet Népe, 1942. jan. 15. 21.1. Szerkesztői asztal. Angyalka. Köszönöm a kedves levelet, amit a szünidőben írtatok: Ezt a levelet nem ismerjük. —Miklós bácsi: Móricz Miklós. — Mihályka: Varga-Weiss Michael, Móricz Ida fia. Móricz Zsigmond szerkesztői üzenetére írt, 1942. jan. 19-i válaszlevelét I. Heten voltunk 140.1. — Katóka és Öcsi: Varga-Weiss Katharina és Varga-Weiss Johannes, Móricz Ida gyerekei. 608. K: PIM M. 100/427/5. — 1 f. Gépirat autográf tintaírású aláírással, Pécs szab. kir. város polgármestere cégjelzéses levélpapírján, Móricz Zsigmond autográf ceruzaírású rájegyzésével. Megkaptam a mai napon kedves soraidat: L. az 599. sz. levelet. — Mellékelten küldötn a gyártás leírásának rövid ismertetését: Nyilván az ekkor küldött leírás jelent meg a Kelet Népe 1942. jún. l-jei számában. L. a 78. sz. jegyzetet. — Engedd meg (...), hogy felhívjam a figyelmedet a mellékelt másik kis munkára, ami a pécsi kul túrprogramot tartalmazza: Talán Esztergár Lajos A szociális segítés című cikkéről van szó, I. PIM M. 100/5928. 609. K: PIM M. 100/1976/5. — 2 f. Autográf tintaírás ismeretlen ceruzaírású rájegyzésével. a nyomtatott üzenetet: L. a 606. sz. levelet. —népfőiskola nyílott a pátriámban: A sümegi népfőiskoláról és annak vezetőjéről Sümegi Tóth Tivadar következő levelében számol be részletesen Móricznak: [Budakeszi, 1942. jan. 23.) Kedves Zsiga bá'Lemondok a Ludas Matyi dicsőségéről: nem ütöm arcul az urakat. így is nagy az elégtétel: <...> Valamikor rövid ideig való igazgatóm, eltanácsolás előtti III. fokú megrovom (az édesapám szomorú arca előtt) a reáliskolában (ennek eredménye, hogy pár nap múlva örökre elhagytam az iskolát — önként) Sümegen a Népfőiskola vezetője. A fiatal tanárgenerációnak nagy része lehet Saul megtérésében. A mea culpázás hajlékony Pállá szelídítette, s a régi, merev úr most már adjon Istent mond a parasztgyerekeknek (nekem sose fogadta a köszönésemet, pedig sok úr igen nagy tisztelettel megelőzött, költői és újsággyártói érdemeimért) sőt előadásokat tart, útmutatásokat ad nekik. Munkatársai — gondolom — értékes emberek. Hazulról írják: orvosok, tanárok, jegyzők, a főbíró. Örülök a megtérésnek... Örülök, nagyon... Görnyedten, szégyenkezve állt édesapám ott mellettem az igazgató úr előtt — a régi, némán szenvedő paraszt; én már védtem magamat és az igazságot — elindultam a magam útján, s most íme, találkoztam az igazgató úrral: olt áll levett kalappal 30 parasztgyerek előtt... Lemondok a Ludas Matyi dicsőségérőt: nem kell arcul ütni senkit, kezet kell nyújtani, segédkezet — ezért kérem a T kiadóhivatalt, hogy a K. N. 1940. dec. 1-től eddig megjelent példányait szíveskedjék az alábbi címre megküldeni: