Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)

A levelek jegyzetei

„Csak Erdély el ne hagyjon, mi már görcsösen öleljük Erdélyt. Szeretettel, tisztelettel... " Az értekezlet az indítványt egyhangú lelkesedéssel fogadja el. Hankiss János ezután az írói találkozó tervének megszületését ismerteti. A Nyári Egyetemet saját megváltozott feladatköre, a magyar sorsproblémák felé való fordulás kötelező szükségszerűsége indította arra, hogy hallgatóit, akik évről-évre nagyobb számban jönnek össze Debrecenbe az ország minden részéről, a még megszállás alatt álló magyar vidékekről, vezető íróinkkal személyesen is kapcsolatba hozza. Ez megtörténik a megbeszélést követő irodalmi esten. Mikor törekvéseinek támogatására a Csokonai-kört és a debreceni Ady-társaságot is sikerült megnyernie, mikor végül Debrecen városa és a kultuszminisztérium is segítségére sietett, szinte kínálkozott az a gondolat, hogy az írók debreceni találkozója az írók munkaközösségének is jelentsen valamit. így jött létre a mai találkozó, és minden remény megvan annak feltételezésére, hogy szerény kezdeményezésünk, amelyet minden irányadó tényező nagy érdeklődéssel karolt fel, nemesak ennek az évnek, de folyamatosan minden következő évnek is irodalmi eseményévé válik. Sem a rendező Nyári Egyetem, sem a debreceni irodalmi társaságok nem gondolnak irodalmi szerv, alapszabályok szerint dolgozó testület életrekeltésére. Inkább olyan fesztelen eszmecserére, gondolatkeltő beszélgetésekre, a magyar írás időszerű kérdéseinek sok oldalról történő megvilágítására óhajtanak alkalmat nyújtani, amelyek Debrecen irodalmi múltjához híven —a mainál egységesebb magyar élet és irodalomszemlélethez vezethetnek. Azt a reményét fejezi ki, hogy ezt a célt s a célhoz vezető egyszerű utat a jelenlévők helyeslik. Az elnök ezután a megbeszélés első kérdését veti fel. Mit tehetnek az írók, irodalmi szervek (irodalmi társaságok, folyóiratok és kiadók) a magyar irodalmi művek minél szélesebb körben való terjesztése érdekében? Maga úgy látja, hogy sok nagyon magas színvonalú folyóiratunk, több, a népi problémákat önzetlenül és tudományos tárgyilagossággal vizsgáló lapunk mellől hiányzik egy olyan, hetenként vagy kéthetenként megjelenő folyóirat, amely igen nagy példányszámban, olcsón kerülne piacra és irányra való tekintet nélkül helyet adna minden jó és népszerűsítésre méltó munkának. Veres Péter helyesnek tartja a tervet, de világosan szeretné meghúzni a határvonalat folyóirat és néplap között. A folyóirat irodalmi problémákat tárgyal válogatott ezer vagy legfeljebb néhány ezer olvasójának. A néplapnak nem lehet más feladata, mint minden irodal[om]má nemesedett műnek az olvasó elé való juttatása. Itt talán az se lenne fontos, hogy első közlést nyújtsunk. A közönségnek mindegy, hogy a mű, amit élvezettel és tanulsággal olvas, megjelent-e már valahol. Ilyen lapnak a megindítása valóban áldásos lenne, és az elnöklő Hankiss Jánosnak talán a lehetőségei is megvannak egy ilyenszerű vállalkozás indítására. Csobán Endre a társadalmi rétegek közti szakadék eltüntetését vagy legalábbis enyhülését szeretné egy ilyen laptői remélni, amely elsősorban a népi réteg színvonalát emelné, de az írókat is közelebb hozná egymáshoz. Kitér az írói és kiadói érdekek nem mindig egyező alakulására, egy ilyen néplapnál, amely másodközlést is hoz, arra is kell gondolni. Keresztury Dezső a felvetett tervet elsősorban a nagyközönség érdekében tartja megvalósítandónak. A jó írást a ma megjelenő folyóiratok is felveszik, a panasz inkább az, hogy kevés a jobb lap színvonalát megütő alkotás. Jelzi, hogy a Magyar Csillag rövid időn belül kéthetenként megjelenő folyóirat lesz, tehát sokkal nagyobb terjedelemben állhat az írók rendelkezésére. A néplap gondolatát helyesli. Csuka Zoltán szólal fel ezután — „Miközben itt újabb folyóirat alapításáról tárgyalunk, egy nehéz viszonyok közt életképesnek bizonyult magyar lap reménytelen küzdelmet folytat a létért" — kezdi. Elmondja, hogy a Kalangya, a délvidéki magyarság lapja, a visszacsatolás után hivatalnokok kezébe került, akik csak a lap anyagi hasznosságát hajlandók a megjelentetés feltételeként elfogadni. A Kalangya előfizetőinek száma az utóbbi időben kétségtelenül erősen lecsökkent, ez azonban érthető a visszacsatolással járt hirtelen átalakulásból. Lehetetlen azonban emiatt mindjárt a lap beszüntetésére gondolni. Legalább addig kellene haladékot kieszközölni, amíg a Kalangya megfelelően alkalmazkodik a megváltozott viszonyokhoz, és életképességét— amiről megvan győződve — bebizonyíthatja. Kéri az itt jelenlévő írók támogatását. Simándy Pál rövid felszólalása után Móricz Zsigmond, aki Hankiss Jánostól időközben azelnöklést átvette, kijelenti, hogy a jelenlévő íróknak nincs joguk arra, hogy hivatalosan állást foglaljanak. Ha állást is foglalnának, annak nem lenne érvényesíthető szankciója. A Kalangyát jól ismeri, és természetesen sajnálná, ha megjelentetését szüneteltetni kellene. Egy folyóirat előfizetőszámának hirtelen csökkenése azonban gondol-