Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)
A levelek jegyzetei
kodóba kell, hogy ejtse a szerkesztőséget. Annak magának kell a lehetőséget megtalálni arra, hogy egyrészt a szerkesztőségben szükséges változtatásokat megejtse, másrészt a lapnak ügyes terjesztésével legalább a készkiadásokat fedezni tudja. Amennyire fájdalmas egy magyar folyóirat megszűnése, éppen annyira hiábavaló olyan lapokat megjelentetni, amiket senki sem olvas. Indítványozza azt, hogy a debreceni találkozó résztvevői tegyenek rokonszenv nyilatkozatot a Kalangya mellett, foglaljanak állást a lap megjelentetése mellett legalább addig, amíg az idő el nem telik, ami alatt életképességét bebizonyíthatja. Erről értesítsék jegyzőkönyvi kivonatban a Kalangya szerkesztőségét. Ugyancsak ajánlja, hogy azok az írók, akik tehetik, hozzanak cikket a Kalangya küzdelmes életéről, és hívják fel a lapra a közvélemény és az illetékes hatóságok figyelmét. Az értekezlet a javaslatot elfogadja, az írók a Kalangya ügyének a nyilvánosság előtt való megtárgyalását kilátásba helyezik. Hankiss Jánosnak az irodalmi műveknek a széles magyar rétegekhez való juttatását lehetővé tevő folyóirat alapítására vonatkozó indítványát Mőricz Zsigmond elnök javaslatára az írói értekezlet elfogadja, és Hankiss Jánost kéri fel arra, hogy a gyakorlati lépéseket ismert ügyszeretetével és szervezőképességével megtegye. Az írók készséggel támogatják mindenben, amiben rendelkezésére állhatnak. Dr. Kiss Árpád ismerteti ezután a magyarországi irodalmi társaságoknak a cselekvő irodalmi munkába való erősebb bekapcsolására vonatkozó nyári egyetemi javaslatot. Jelzi, hogy a Nyári Egyetemnek az elnökeit az írói napokra Debrecenbe meghívja, közben azonban a miniszterelnök úr kívánságára úgy döntöttek, hogy a KESZ kötelékébe tartozó valamennyi egyesületet Hankiss János őszre hívja meg a KESZ közgyűlésére Budapestre. Az irodalmi társaságoknak megfelelő irányítás mellett nagy szerepük lehet a vidék irodalmi értékeinek felkarolásában, közvetítőként léphetnek író és nagyközönség közé, ezenkívül elsőrendű tényezői lehetnek az irodalmi művek népszerűsítésének. Veres Pétera legnagyobb hibát abban látja, hogy az irodalmi társaságok túlságosan nagy helyi személyi kultuszt űznek. így előadásaikban nincs lélek, látogatottságuk csak akkor nagy, ha hivatalos személyiségek szerepelnek. Színvonaluk természetesen nem éri el a művelt közönség igényét. Sokkal nagyobb közösségi hangsúly, igazi lélekkel telítettség kellene, akkor bizonyára nem volna semmi hiba. Németh László szerint az irodalmi társaságoknak fontos hivatása lenne olvasók nevelése az írók számára. Egy-egy ilyen írói értekezlettel párhuzamosan meg lehetne rendezni az irodalmi társaságok szellemi olimpiászát, olyan irodalmi esteket, amelyeken díjaznák a legszebb eredményt elért irodalmi társaságot. Móricz Zsigmond elnök jelzi, hogy a kérdést, amint látják, ismét csak Hankiss János figyelmébe ajánlhatja, aki a KESZ összejövetelét most készíti elő. () úgy látja, hogy az irodalmi társaságoktól lehet jó munkát kapni és várni, de állandóan újabb személyes hatásokkal kell folytonos megújulásra kényszeríteni őket. Az értekezlet további részében Szabó Lőrinc a közönség ponyváját említi fel, amely ellen minden írónak küzdenie kell. Ennek minősül a hazafiúi frázisok, általában a külső hazafiság szörnyű, oktalan túlzásait, az álszemérem terjedését, ami az irodalom elgyerekesedéséhez vezet, hiszen lassan minden szabad emberi ábrázolást lehetetlenné tesz. Supka Géza ugyanezt teszi szóvá. A szellemnek szüksége van valamilyen szabadságra. Az írók lassan nem mernek írni, ha kifejezéseikben is külső és belső cenzúrára kell tekintettel lenniök. Dr. Kiss Árpád tesz ezután javaslatot arra, hogy a most először megrendezett írói összejövetelt Debrecenben évről-évre megismételjék. Kérdésére az értekezlet tagjai kijelentik, hogy a folyóiratok útján történő meghívást helyesnek tartják, jó lenne azonban olyan írók megjelenését is lehetővé tenni, akik esetleg folyóiratokon kívül állnak. Természetesen a rendező Nyári Egyetem és az irodalmi társaságok határozzák meg, hogy ez milyen határok közt mozogjon. Az értekezlet az íróknak évenként Debrecenben történő találkozását kimondja, és a kétnapos összejövetelnek a Csokonai-napok elnevezést adja. Dr. Kiss Árpád kijelenti még, hogy az idei rendezési költségek megtakarításából 500 pengős díj tűzhető ki valamilyen írói alkotás jutalmazására. A Nyári Egyetem vezetősége tisztában van azzal, hogy az összeg kevés, mint
